Weisz Jennifer |
|
|
„Az
ember nem lehet ugyanaz: megváltozunk minden álomtól, minden csóktól és
minden vereségtől. Mások leszünk minden szerelemtől és minden
utazástól: lassan és észrevétlenül minden azzá válik bennünk, amit
tapasztalatnak nevezünk. Az ember megváltozik minden új barátságtól -
vajon mi másért futnának zátonyra gyerekkori barátságok, ha nem azért,
mert már nem azok vagyunk, akik egykor voltunk? |
Vissza
|