Weisz Jennifer | |
Amikor
visszamegyünk a gyerekkori házba és megtaláljuk régi, eldugott
tárgyainkat, felordítunk. Istenem, de jó volt a gyerekkor! Aztán
sóhajtunk, de kár, hogy felnőttünk. Gyerekkoromban felnőtt akartam
lenni, hogy szabad lehessek, és senki ne dirigálhasson nekem.
Felnőttként megtudtam, nincs szabadság, csak viszonylagosságok vannak,
és a sors tudja csak a jövőt. |
|
Vissza
Következő
|